Bernáth Zoltán: Justitia tudathasadása. Népbíróság a nép nélkül, a nép ellen

"Munkám emlékirat is. Miután egy őszinte emlékirat nemcsak a rideg tényekről emlékezik meg, hanem visszaadni igyekszik az események által felkavart érzelmeket is, így nemegyszer ezeket is az olvasó elé tárom. Az érzelem foglya az értelemnek. Hiába tudtam azt, hogy a legyőzött, megszállt, idegen zsoldosok uralma alá került országban kilátástalan minden kifogás, ellenvélemény, ellenállás, az égbekiáltó igazságtalanságokat látva nemegyszer felkiáltok: azok a közösségek, megyék, városok, amelyek tudták, hogy hozzájuk tartozó, teljesen ártatlan állampolgárt állítottak a bíróság elé, ítéltek el, sok esetben megfellebbezhetetlen halálbüntetésre, miért nem tiltakoztak, miért nem fordították meg a vádat azok ellen, akik vádat mertek emelni, volt bátorságuk ítélkezni. De még ki sem mondom a jogtalan bírálatom, már meg is adom a választ: nincs, nem volt menekvés, protestálás: az igaz emberek kezéből kicsavarták a fegyvert, a törvénykönyvet és bírói pálcát.
Nem lehet csodálkozni a magyar nép zsibbadt bénultságán. Idegenből behozott, de az idegenekre nem vonatkozó, az általános emberiességgel szembenálló, erkölcsi elvekbe, törvényekbe ütköző törvények alapján valamennyi állampolgárt egyenként és mint nemzetet összességében ültettek a vádlottak padjára. Senki se tudja, hogy vele szemben a felelősségrevonás melyik pillanatban realizálódik, hol, mikor, miért emelnek vádat ellene, vagy ennek mellőzésével is, hogyan büntetik.
Éppen ezért a népbírósággal kapcsolatos ítélkezés, a társadalom tagjai viselkedésének megértése céljából, indokolt szólni a történelmi háttérről."