Kriminológiai Közlemények 40-41.

A vitaülés témájának különös aktualitást ad, hogy az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott, A Gyermek Jogairól Szóló Egyezményt, a Magyar Köztársaság képviselője 1990. március 14-én aláírta, bár az egyezmény ratifikálására azóta sem került sor.
A gyermekek jogainak és érdekeinek fokozott védelme minden társadalomban azon a felismerésen alapul, hogy egy jövőjét biztosítani kívánó emberi közösségnek mindig kiemelt figyelmet kell fordítania a felnövekvő generációra, s minden eszközzel biztosítania kell a gyermekek számára a korukból eredő speciális védelmet és gondoskodást.
A veszélyeztetett gyermekek számának növekedésével, a számszerűségükben is növekvő gondokkal kapcsolatban, azt mindenképpen látni kell, hogy a családi viszonyok területén jelentkező problémák jórésze nem oldható meg jogi és adminisztratív eszközökkel. A jog ugyan deklarálhatja a gyermekek érdekeit, a család fontosságát, de biztosítani nem tudja. A gyermek- és családvédelem egésze, bár függ a jogi szabályozás természetétől, főleg a gyermekeknek és a szülőknek megfelelő feltételeket teremteni akaró politikai és kormányzati hatalom szándékától és elszántságától függő társadalom- és szociálpolitikai eszközökön, s az ennek alapján létrejövő segítő szolgáltatások létezésén múlik – és nem csupán jogi eszközökön.
A vitaülés során az előadásokban és a hozzászólásokban egyaránt az a – vitaülés megrendezését is indokló – vélemény kapott fő hangsúlyt, hogy egyrészt a jogi szabályozás kormányzati szintű elképzelései sorozatosan nem kapnak szakmai és társadalmi nyilvánosságot, másrészt ezen elképzelések jelentősen eltérnek a szakmai és társadalmi szándékoktól, harmadrészt a szolgáltatásokra vonatkozó szakmai és a kormányzati elképzelések sincsenek fedésben egymással.
Kiadványunk közreadásával e döntő véleménykülönbséget kívántuk egymás mellé állítva, a szakmai és a társadalmi közvélemény elé tárni.