KosárA társadalomról való tudásunkat időnként olyan nagyságúnak és mélységűnek láttuk, amelyre a társadalom történeti mértékű alakítása is ráépíthető – ám az oly racionálisnak tűnő tudásra alapozó eszmék és elgondolások szembesítése a valóságos folyamatokkal, a racionálisnak gondolt cselekvés menetében minduntalan nem várt és nem kívánt jelenségeket hozott létre. Meghaladottnak hitt folyamatok bukkantak fel újra, megoldottnak tűnt problémák követeltek új megoldásokat, nagy, történelmi méretűnek tetsző társadalmi fordulatok optimizmusa kétségeket, kiábrándulást szült, s adott akár irracionális eszméknek is tápot.
Nem először a történelemben, napjainkban is érezhető kiábrándulás a tudásból, a tudományból. Mi több, a világ mai állapotában a tudomány felelősségét is emlegetik. Vajon nem éppen a tudás teremtett-e természetben és társadalomban egyaránt megoldhatatlannak tűnő problémákat?
Azt hiszem, nem a kiábrándulás a tudásból, hanem a több tudás a megoldás. Többet kell tudnunk társadalmi környezetünkről, a benne működő folyamatokról, jelenségekről, összefüggésekről, mélyebben kell megismerni problémáit.
Talán különösnek tűnik, hogy mindezt egy politikai és jogszociológiai könyv kapcsán írom. Ám a politika és a jog a társadalmat és az embert közvetlenül és gyakran ellenőrizhetetlenül érintő tevékenység. Éppen ezért sokáig élt valamilyen sajátos, szinte misztikus ködben. Ma már a politika elvileg nyilvános, a jogszabályok ismertek, közzétettek, mégis szükség van a tudomány gnaeus flaviusaira, hogy feltárjuk a politika és a jog jelenségeinek csak a tudomány által megérthető belső világát.
