Géczi János: Vadnarancsok II. Homoszexuálisok vallomásai (1980-81)

"Magyarországon nem is olyan régen elképzelhetetlen lett volna megjelentetni egy prostitúcióról szóló riportsorozatot, vagy meginterjúvolni egy orvost a narkomán fiatalokról. Az "amiről nem beszélünk, az nincs"-féle szemlélet azonban nem szül jó vért. Géczi János már az első Vadnarancsok kötetében (Szépirodalmi, 1982) bebizonyította, hogy nem átlagos beleélő képességgel tud szóra bírni a társadalom perifériájára sodródott, "deviáns magatartású" embereket. Mostani kötete annak a műnek a szerves folytatása: ezúttal a hazai homoszexualitással foglalkozik, kapcsolatteremtésük változatait, erkölcsi konfliktusaikat tárja elénk. Sok olvasó bizonyára meglepődik azon, hogy könyvében az író nem ítélkezik, az általa vizsgált jelenséget nem teszi erkölcsi mérlegre, riportalanyai ellen se, mellettük se teszi le voksát. Talán olyan is lesz majd az olvasók közt, akiben ez nemcsak hiányérzetet, hanem egyenesen ellenérzést szül. Géczi János nem szorul védelemre, annyit azonban mégis elmondhatunk róla, hogy módszere átgondolt, elemzéstechnikája rendkívül tudatos: felnőtt társadalmat és felnőtt olvasókat tételez tárgyszerűségében is mélyen empatikus riporteri-írói megközelítése. Nem az ítélkezésre vállalkozott, hanem hogy hírt adjon egy mélyvilágról - tájékoztat."