Domán Ernő (Ráv Élijáhu Domán), Domán István: "... Már nincs többé szükség a kakasra a népek között, és így levágják őket bűnbaknak" Buchenvaldi héber (nyelv)emlék; Ráv Élijáhu Domán élete

˝Tizenegy évvel a buchenwaldi koncentrációs táborból való felszabadulásunk után érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy közöljek és leírjak történeteket és részleteket a buchenwald-niederorscheli tábori emlékeimből. Ezen szerény soraimmal, Izrael Állama függetlenségének nyolcadik évében örökítem meg azzal, hogy leírom azt, ami velünk történt a 705-ös évben (1944-45) Niszán hónap végéig. Nem énekelve! Hogyan énekelhetném az Örökkévaló énekét, amikor idegen földön merültek el teremtményei vérben, tűzben és füstoszlopokban? Egy sírkő hatmillió nevet őriz! Dicső emléküket örökíti meg! Hála a Jad Vasem Intézet áldott ténykedésének. Ezért most csak egyszerű szavakkal, szóvirágok és frázisok nélkül beszélem el a történteket. A szentírási vagy talmudi fogalmakban csak elvétve találtam meg azokat a sokkoló kifejezéseket, amelyekkel iparkodtam érzékeltetni, hogyan siettettek, hajtottak bennünket ott a"gálutban". Feljegyzéseimet rendezve és emlékeimet szerkesztve valósítom meg ígéretemet, amelyet szorultságunk idején tettem zsidó testvéreimnek, akikkel mintegy hat hónapig együtt voltam a fogságban, hogy leírom mindazokat a viszontagságokat, undorító szenvedéseket, amelyek bennünket értek...˝