Dobos Marianne: A szívek kötelessége megmarad

"Ahhoz, hogy valaki gyökeret verhessen egy új országban, nem elegendő a lakás és a munkalehetőség megszerzése-vagyis, az élet materiális alaplehetőségeinek a megteremtése. Bár, mind ez nem lebecsülendő tény. De, ha az ilyenfajta adaptáló környezetre, mely az odatartozás érzését kelti benne – kivetettnek, valami vákumbeli lénynek fogja érezni önmagát S így, gyökerek hiányában, semmiképpen sem tud majd tovább fejlődni.
S ha mind ez igaz nagy általánosságban – százszorosan igaz ez intellektuális emberekkel kapcsolatban. Különösképpen, ha művészekről, írókról és költőkről van szó. Az ilyenfajta ember befogadása az új környezetbe nem passzív tett, lévén, hogy az alkotó típus hatni kíván természeténél fogva, miközben saját élményét fejezi ki művészi formában.
Az Izraelbe érkezű zsidó bevándorló mégis más helyzetben van – lévén, hogy ő az „Őshazába” érkezik, tehát nem számít emigránsnak. E tény szabja meg a hatalmas érzésbeli különbséget közte és a más országba bevándorló ember között. Úgy jön ő mint aki a saját múltjához tér vissza, minden adaptálási probléma ellenére.
Így tehát, különleges fontossággal bír egy olyan könyv megjelenése, mely az ilyen fajta emberek világát és lelkivilágát mutatja be az olvasónak – intim beszélgetések formájában."