Hit, erkölcs, tudomány

"Az emberi tökéletlenség nem műszerhiba, nem anyagi, materiális hiányosság, hanem az ember és az Isten közötti személyes reláció világába tartozik. Lehet rajta javítani, van helye a fejlődésnek, a bocsánatnak, és ez az, amit a mai közfelfogás elég nehezen ismer el. Vagy tagadja a hibát, mondván, jó az úgy, ahogyan van, vagy pedig elveti a hibás cselekvést... Az ember katolikus hite közösségi vonatkozású, és közös örökség... sokszor nem marad más, minthogy az ember elmondja üres kézzel és minden eszköz nélkül, hogy miben hisz. Ezért olyan fontos, hogy a papok erre fölkészüljenek. (Erdő Péter) A hagyományos zsidó felfogás az, hogy Isten egészen más, de kénytelenek vagyunk emberi kategóriákban beszélni Istenről... Csak így tudja a Szentírás érthetővé tenni a számunkra Istent ha az ember által érthető fogalmakat közöl... Az erkölcsi törvények nem mások, mint részben tapasztalati alapon az életet őrző, gazdagító, megtartó erők... az egyik, látja a parancsokat, és tudja, hogy neki közvetlenül jó, ha ebbe az irányba megy... a másik magatartás szerint valahogy létrejönek az erkölcsi törvények, és erővel, hatalommal - önvédelemként is - a társadalom elkezdi ezeket érvényesíteni. (Schweitzer József) Európa súlyos demográfiai krízis elé néz... A kulturális krízis pedig már-már bekövetkezett... A 21. században is fontos szerepet visz majd az akadémia. Új kihíások elé nézünk, amelyekhez alkalmazkodni kell, de nem úgy, hogy a meglévő értékeinket elvetjük, hanem úgy, hogy más, hatékony mószereket keresünk... a semmiből lesz a minden, a valami, és a "kezdetben vala". Ha van kezdet, végnek is kell lennie. De mi a vég? Ezek olyan kérdések, amelyekben a tudomány a mai napig nem tudott állást foglalni, óriási viták vannak. Meggyőződésem, hogy például a végtelen elképzelhetetlen az emberi agy számára. Nem tudjuk földolgozni a végtelen fogalmát... (Vizi E. Szilveszter)"