Tímár László: Hozsánna Dávid fiának. A zsidó-keresztény kultúra Ábrahámtól Nicaeáig

Ez a tanulmánykötet a mai Európa egész szellemi életében domináns szerepet jelentő zsidó-keresztény kultúra eredetének és eredőinek vázlatos bemutatására vállalkozik. Választ próbál adni a zsidó-keresztény kultúra szellemi mozgatóinak legfontosabb, a mai embert is befolyásoló összetevőire.
A tanulmány a szíriai Eblában az 1970-es évek végéig feltárt városállam leletei alapján tönénetileg felvázolja Ábrahám korától az államvallássá vált kereszténységig terjedő időszakot. Olyan történelmi csomópontokat, meghatározó elemeket mutat be, amelyek a júdeai fejlődés termékei voltak, és amelyek az új zsidó szekta, a késól)bi kereszténység meghatározó eszményeivé váltak.
A szerző ilyen összefüggésben szeretné feltárni a júdeai sivatag esszénus szektáinak, településeinek, emlékeinek és megfejtett iratainak történelmi szerepét és jelentőségét. Foglalkozik a Holt-tengeri tekercsekként ismert esszénus iratokkal: a júdeai fejlődés i.e. II. századától az i.sz. II. századáig terjedő közel négy évszázaddal.
Mindezzel az Ótestamentum könyvei – a mesék és a mondák világából – bizonyítható történeti tényekké válnak.
A szerző Abrahám korától mutatja be a kort: azt, amely 313-ban a zsidóság szabadságharcának talajából kinőtt kereszténység egyetemes elismeréséhez, illetve a kereszténység belső ellentéteit, úgymond, „megoldani hivatott” nicaeai zsinat (325) megnyitásáig tart.
Ennek a fejlődéstörténeti vonalnak a megrajzolásával hiteles képet kapunk az első jeruzsálemi Salamon-Szentély, majd az i.e. VI. századi második, illetve az időszámítás körüli, heródesi harmadik Szentély megépítéséről, ezek világméretű értékeinek leírásairól.