Efraim Israel: Izráel, Izráel, Izráel...

A Törvényadás eseményét maga a Tóra mint lenyűgöző, félelmetes eseményt beszéli el, melynek során „az U tűzben leszállott” a Szinaj hegyének ormára. Milyen „objektív” történelmi valóságnak, milyen kollektív élménynek mitikus megfogalmazása ez, nem tudni; a lényeg számunkra az, hogy kollektív élmény volt. Az Istennel való találkozás nem kimagasló egyéniségek, szent remeték osztályrésze volt, hanem „az egész nép látta”. Nem kevesebbet követel ez a Törvény az öntudatlan, primitív tömegtől, mint azt, hogy magas erkölcsi szinten álló egyének magas erkölcsi szinten álló közössége legyen, sőt mivel ez minden nemzettől joggal követelhető meg, még ennél is többet: azt, hogy szent legyen, a tárgyi valóságot is szentelje meg, nemcsak templomi áldozatokkal, hanem mindennapi életével. Azzal, ahogyan eszik, öltözködik, dolgozik és társadalmi életet él.