Kóbor Tamás: Ki a gettóból II. Hamupipőke őnagysága

˝A Ki a gettóból és folytatása Hamupipőke őnagysága együtt Budapest és a benne hazára lelő zsidóinak küzdelmes regénye, a magyar zsidóság társadalmi rajzának első irodalmi igényű összefoglalása (1902-1911). Kóbor maga is a magyar zsidó írók első nemzedékéhez tartozik, egyúttal ő tekinthető az úgynevezett urbánus vagy városi irodalom megindítójának. A "Ki a gettóból" kivételes értéke, hogy családregény mivolta mellett városregény is, mert a világvárossá katapultáló Budapest és a frissen ott hazára lelő zsidóság sorsa egy és ugyanazon folyamat egymást feltételező eleme. Ahogy ezt Krúdy Gyula is összefoglalta Kóbor Tamás Budapest regényírója című írásában (1930): "Látta a Hamupipőkéhez hasonló Terézváros kivirágzását, amint elhódítja a város többi negyedeitől mindazt, ami dalt, ami mámort és szerelmet jelent egy város mindennapi életében. Színházak lámpásai világítanak az éjbe azon a helyen, ahol a tegnap a púpos kalapkészítőnő kínálta az asszonyoknak való parókáit és fejkendőit. A nagyváros ismeretlenségében még magánosabb életre ítélt szegény és szép női lelkek, zsidó nők, szabadulnak ki vallási törvényeik fogságából, hogy a kultúra és intelligencia szabadságai nyíljanak meg lesütött tekintetük előtt: nem kell minden leánynak művirágot készíteni, sem a varrógép fölött hervasztania a keblét. A szegény és szép zsidó nők csillagfutását nemegyszer leírta Kóbor, amelyben Budapest életrajzát is megtalálhatják a figyelmes olvasók, inkább, mint a statisztikai könyvekben.˝