Alex Bondy: Párhuzam

˝1978. január 26-án tettem le a tollat, fejeztem be ezt a regényt, melynek megírására Herbert Kappler háborús bűnösnek felesége által történt, római kórházból való megszöktetése, de méginkább: - a nemzetközi televízió visszhang késztetett. Lakóhelyén, Németországban - mint azt az izraeli televízió is hozta annakidején - a megkérdezett lakósság a legnagyobb szimpátiával fogadta, kishíján nemzeti hőst csináltak belőle. Ma - 1985 elején - mikor Walter Redert, a másik olaszországi háborús bűnöst már az osztrák hadügyminiszter fogadta érkezése napján Bécsben - úgy érzem ez a könyv, mely eredetileg az íróasztal fiókjának íródott, teret kell hogy kapjon az izraeli olvasók körében. Elsősorban a valószerűségről és a tényekről kell írnom, mert ez a könyv bővelkedik a valószínűtlenségekben. Bárki joggal megvádolhat azzal, aki Herbert Kappler periratát áttekinti - s magam is állítom - nem hogy nem ragaszkodtam a tényekhez, de figyelembe sem vettem őket. De egy mindenekelőtt hiteles, vitathatatlan tény íratta meg velem ezt a könyvet: megszöktetésének híre. Amit ez a hír kiváltott belőlem - az az érzés és a felháborodás is hiteles. S minden amerikai, angol, vagy szovjet katona számára, aki elsőnek lépte át Mauthausen, Bergen Belsen, Auschwitz kapuját, aki első személyben látta a náci irtózat feneketlen méreteit - hiteles lesz ez az érzés.˝ (Alex Bondy)