„Abban az időben zsidó háznál a kutyáknak is illett egy kis zsidóságot tudni."
A széphistóriák nagyon pontosan megéreztethetik, mit is jelenthet a német pedantériával kimunkált fogalom: unheimlich.
Mert az avasi zsidókról szóló történetek azok közé az írásművek közé tartoznak, amelyek minden olvasójával képesek lehetnek megértetni, létezhetett olyan hely is, ahol ez a kifejezés ismeretlen volt. Mert ott még tudtak tilinkót készíteni, mert képesek voltak okosan hallgatni, mert nem irtóztak a csendtől és jóleső emlékként, a szájukban érezték a mézes barchesz és a jó édes almafőzelék ízét.
Markovits Rodion visszaálmodásában: „Aztán, hogy őszinte legyek, soha annyi csatarászást, soha annyi kerepelést, soha annyi fogadkozást, soha annyi csetepatét és vásári lármát, mint napjainkban. Nem is csodálkozom, hogy minden megreped, hogy soha egy kis édesség nem jut az ínyre. Egy kis csend, ötpercnyi ihletett csend, és más ábrázata volna a világnak. Biztos sikerülne valami, akármi, legalább egy finomszavú tilinkó... valami."