Jeshurun Élijáhu (Szabó Ödön): Szabadságharcosok. Hásomér, Nili, Hágáná, Écel, Lechi és a Pálmách

„1938. március 28-án a Haifa - Cfát (Száfed)-i országúton, Rámá falu mellett arab felkelők megtámadtak egy zsidó autót. Közvetlen közelről revolverlövésekkel megölték négy zsidó utasát: egy férfit, két nőt és egy kisfiút. A sofőr meg egy fiatal nő, Allegra Méiri, kiugrottak a kocsiból és megpróbáltak felmászni a hegyoldal szikláira, ám üldözőik utolérték és meggyilkolták őket. A szerencsétlen lányt, akinek másnapra volt kitűzve az esküvője egy cfáti rendőrrel, többen megerőszakolták, majd a szó szoros értelmében feldarabolták. Pár nappal később, egy Chanitából kiinduló autó négy utasát lőtték le. Három kibucnyikot és egy Betár-pluga dolgozóját. Ezek nem voltak akkoriban elszigetelt esetek. 1936 óta nem múlt el nap az országban arab terrorakció és zsidó gyászhír nélkül. A hivatalos cionista szervek "tragikus eseményeknek" (meoráot) nevezték azt, ami 1936-39 közt történt az Országban. Holott, az lázadás volt, sőt több annál. A palesztinai arabok szabadságharca volt az - persze arab módra. Célja a zsidó lakosság kiirtása és az angol mandátum (felügyelet) megszüntetése volt. A felkelők "erkölcsi, és némi anyagi támogatást kaptak Nagybritannia ellenségeitől: a náci Németországtól, a fasiszta Olaszországtól és a Kominterntől. A francia uraikat gyűlölő szírek, önkéntesekkel segítették a palesztineket.”