Szathmáry László: A gyufa története a XIX-ik század végéig

1936-ban lesz 100 éve annak, hogy Irinyi János felfedezte a zajtalanul gyúló foszforos gyufát. Ez előtt a centenárium előtt nem mehetünk el közömbösen. Mint művelt embereknek, ismernünk kell a gyufa történetét és ebben nekünk magyaroknak, különösen Irinyi Jánosnak szerepét és érdemét. El kell oszlatni a kétséget és sajnos a rágalmat is, amellyel e kiváló kémikusunk nevét elidegeníteni szerették volna, . annál is inkább, mert nálunk is akadtak, akik az elidegenítést, a tények helytelen mérlegelésével magukévá tették. Ez a célja ennek a monográfiának.
A monográfiának megírásánál felhasználtam a rendelkezésemre álló szakirodalmat, amelyre mindenhol utalok is, de munkám főértékét az új, eddig ismeretlen levéltári adatok képezik.
Ez alkalommal nem mulasztom el, hogy kedves, segítő társaimnak támogatásukért hálás köszönetet ne mondjak. Ezzel tartozom elsősorban dr. Max Speternek (Berlin) a kémia-történelem kiváló kutatójának, aki több külföldi adatot bocsátott rendelkezésemre, továbbá dr. Börje Briliothnak (Stockholm), a „The Swedish-International Press Bureau” igazgatójának és neves kémikusnak, aki a svédgyufa történetére vonatkozólag adott felvilágosítást és képanyagot. De megköszönöm kedves barátom, . Ernyey József nemzeti múzeumi főigazgató figyelmét is, aki a kutatás alatt sokszor volt segítségemre. Hogy a monográfia megjelenhetett, azt a „Magyar Gyógyszerésztudományi Társulat” vezetőségének, továbbá kedves barátomnak, Bartha István kormányfőtanácsosnak köszönöm.