Pados István: Folyadékok elektromos kezelése

Évtizedes kutatómunkánk lényeges témaköre volt a betonnak, ennek az építőipari szempontból rendkívül fontos építőanyagnak a vizsgálata abból a célból, hogy annak műszakilag előnyös és gazdaságos tulajdonságait, a hazai anyagok és lehetőségek figyelembevételével meg tudjuk határozni, ennek a különböző kívánságokat jól kielégítő minőségi betonnak gyakorlatban fontos paramétereit meg tudjuk adni. Ezek közé sorolható a betonszilárdulást elősegítő, aktiváló módszerek kutatása is. Ebben a témakörben a Budapesti Műszaki Egyetem II. sz. Hídépítéstani, majd az Epítőanyagok Tanszékén a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával – kiterjedt kutatómunka folyt és folyik a mai napig.
Az általánosan ismert s alkalmazott hőkezelési eljárásokon kívül a figyelem az utóbbi években világszerte az aktiválás különleges módszere, (nedvesőrlés, nyomás alatti szilárdítás, vákuumozás, speciális vegyszereki kristálycsírák felhasználása stb.) felé fordult.
Kezdeményezésemre 1963-tól kezdve az aktiválásra vonatkozó kutatást egy újabb területre: a beton keverővizének aktiválására igyekeztünk kiterjeszteni. Abból a gondolatból indultunk ki, hogy a vízben a van der Waals- és a dipólerőkön kívül hidrogénhidak is kialakulnak és a vízmolekulák bizonyos mértékben rendezettek. Ez a rendezettség kis tartományokra, az ún. cibotaktikus csoportokra terjed ki, amelyek hőmozgásuk következtében egymáshoz viszonyítva képesek szabadon elmozdulni, folytonosan szétválni és újra alakulni. Az intermolekuláris hidrogénkötéseknek alkalmas módon felbontásával nagyobb molekulamozgékonysághoz, a viszkozitás csökkentéséhez, a diffúziós képesség növeléséhez jutunk s ezek végeredményként a cementszemcsék nagyobb fokú hidratációját s ezen keresztül a beton szilárdságának növekedését eredményezik.