Boross László, Kremmer Tibor: Gélkromatográfia

A kémiai tudományok specializálódása az elmúlt negyedszázad során az elválasztási módszerek területén is megfigyelhető volt. A fizikai kémia eredményeinek és a molekuláris elválasztás analitikai és preparatív igényeinek kölcsönhatásából a kromatográfiás eljárások egész sora fejlődött ki. Az 1960-as évek elején a gélkromatográfia bevezetésével a folyadékkromatográfiának egy új, rendkívül hatásos módszere vált ismertté, amelyet az elmúlt évtized során a kémia és különösen a biokémia szinte minden területén alkalmaztak. A gélkromatográfia térhódítását számszerűen az a 4000-nél több közlemény jelzi, amely a szakirodalomban 1959-től napjainkig megjelent. A fejlődés ütemére jellemző, hogy a gélkromatográfiával kapcsolatban az utóbbi 6 évben (1965 – 1971) háromszor annyi publikáció jelent meg, mint a módszer alkalmazásának első hét esztendejében, (1959 – 1965). A közlemények témakör szerinti elemzése azt mutatja, hogy 1965 után jelentőssé váltak a gélkromatográfia új elméleti irányai és technikai megoldásai, az újabb géltípusok, a molekulasúlymeghatározás és a gélfázisú rétegkromatográfia bevezetése, automatizált kromatografálóberendezések, speciális oszlopok, pumpák stb. szervezett gyártása és elterjedése, továbbá nem utolsó sorban az ezzel kapcsolatos kereskedelmi propaganda élénkülése. Az alkalmazási területek kiszélesedésén kívül (enzimek, nukleinsavak, fehérjék, antibiotikumok kémiája, mikrobiológia, membránkutatás stb.) a gélkromatográfia fejlődését új elvi lehetőségek, mint pl. az affinitási kromatográfia is elősegítették.