Móra László: Gróh Gyula élete és munkássága (1886-1952)

A két világháború közötti tudományos életében, vegyészeink sorában megkülönböztetett helyet foglal el Gróh Gyula. A kiváló professzorról érdemeihez mérten viszonylag keveset beszélünk, mintha az utóbbi időben kissé megfeledkeztünk volna róla. Pedig az elhunyt és a még élő tanítványok és hallgatók serege a kedvelt „Gróh-könyvek”-ből sajátította el a kémiatudomány alapjait. Ha több alkotás nem is fűződne nevéhez, tankönyveinek sorozata is elegendő volna, hogy megörökítse nevét a magyar kémiatudomány és pedagógia történetében. De Gróh Gyula ízig-vérig vegyész, jelentős kutató tudós is volt, kinek kutatásai napjainkban is figyelmet érdemelnek, például a különböző fémionok és a fehérjékkel és aminosavakkal képzett komplexeinek vizsgálatai úttörőnek tekinthetők. Tudományos érdemeit az Akadémia és az egyéb tudományos társaságok taggá választással ismerték el, közéleti tevékenységéért pedig a társadalmi és szakegyesületek elnökké és vezetőségükbe választásával jutalmazták. Ugyanakkor Gróh Gyula a munkatársak és a hallgatók ügyes-bajos dolgai iránt mindig figyelmes, segítőkész, szerény ember maradt, aki példaképül szolgálhat korunk vegyészeinek is.