Keresztes Ervin, Mayer László: Hegesztés a ruhaiparban

A hőre lágyuló termoplasztikus műanyagok kémiai és fizikai tulajdonságai lehetővé teszik a ruházati iparban is olyan alap- és segédanyagok felhasználását, amelyekkel megoldható a ragasztás, valamint a hegesztés, ill. e kettő kombinálásával korszerű technológiák kialakítása a hagyományos varrási műveletek helyett.
Gyakran nem határolják el eléggé e két korszerű, varrást helyettesítő eljárást, ezért elöljáróban fémipari példákkal tesszük szemléltetőbbé a ragasztás és a hegesztés közötti különbségeket.
A ragasztás a ruhaiparban olyan egyesítési eljárást jelent, amellyel két vagy több réteg azonos vagy eltérő textília – adalékanyag felhasználásával – meghatározott körülmények között, tartósan összekapcsolható. Olyan termoplasztikus adalékanyagot használnak, amely normál állapotban nem ragasztóképes, azonban az egyesítendő textíliákkal szoros felületi érintkezésbe hozva, száraz vagy nedves hőmegmunkálás hatására – majd ezek megszüntetése után – a két textilréteg között erős, tartós kapcsolatot hoz létre. Fémipari példával élve a ruhaipari ragasztás a forrasztásnak felel meg (pl. vas és réz kötése ónnal).