Hogy mi a konstrukció törvényét felismertük, ezzel az élet és világ alaptörvényét ismertük fel. Tehát a magunk létezéstörvényét is. És ennyiben tisztán áll előttünk alkotásainknak, mint önmagunk más, új formába állásának tárgyi és etikai értelme. Ezen kívül pedig nincs mérték, mellyel hozzánk és munkáinkhoz közeledni lehetne. Kétségtelen, csak az ért meg bennünket, illetve csak az foghatja fel munkáink életjelenségét, aki önmagában már szintén eljutott a fejlődésnek erre a konstruktív fokára s csupán csak passzív, improduktív voltában különbözik tőlünk aktív, produktív emberektől. Természetesen nem hirdetjük munkásságunk világmegváltó jelentőségét. De hisszük, hogy benne egy kornak, a mi korunknak kultúrája vagy kulturálatlansága reprezentálódik. Mert az új művészet értelmezésénél nem formai különcködésről, nem egy különös individium különös vonaglásáról, hanem egy új embertartalom új formákban való kifejeződéséről van szó. Es ezzel nem azt akarjuk mondani, ami tegnap volt, az minden rosszul volt, csupán annak az érzésünknek adunk sajátos formát, ami a saját életérdekében tiltakozik minden tegnaptól ránk maradt törvény ellen. Ezek a törvények meghaltak önmaguk teljességében és mi élünk - kell, hogy művészetünk egy legyen a körülöttünk élő élettel. A nagy tradíciókon kérődzők hasonlók a hullarablókhoz. A fiú nem csak az apja folytatása, hanem a nagy folytonosságnak is egy láncszeme.
MŰVÉSZET / Képzőművészet kategória termékei
Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben. Írások a képzőművészetről
Kiadás:
Budapest, 1978
Kiadó:
Kategóriák:
Képzőművészet Művelődéstörténet Művészettörténet Avantgard
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
529 p.
Kötésmód:
egészvászon
ISBN:
9632706749