Martyn Ferenc: Töredékek

Előszót írni a többfelé már napvilágot látott, aztán külön és könyvben megjelenő gyűjtemény, saját írásai elé akkor, ha a könyv szerzője nem író, ez lehet tájékoztató - valójában mentegetés. Az igazi könyv magasztos feladatának, értelmének, hivatásának elgondolásával az előszó aggodalommal néz könyvének saját sorsa elé, azt latolja, hogy ha valaki olvassa, beleolvas ezekbe a jegyzetekbe, valamiképpen látja-e hasznát. A kötetben megjelent írásokat alkalom alkotta, akkor és idejükben szükségesnek, megfontoltnak tűntek, számoltak azzal, hogy nem a hivatásbeliek hallják, nem gondolhattak arra, hogy valamikor könyv-ünneplőben gyülekezhetnek. Aztán jogos az aggodalom, mert a közvetlen utókor a maga aznapi és holnapi feladataival törődik, ha kell, maga akar csalódni és okulni, a tegnap éppen közelsége miatt távolabbinak hat, mint a közelítő régi...˝