P. Lucián: A kármel imája

Ezt a kis tanulmányt abban a reményben írtam, hogy a komoly imaélet művelőinek némi segítséget nyújthatok. Nemcsak azokra gondolok, akiket már foglyul ejtett, magával ragadott a Kármel imádságos szelleme, hanem azokra is, akik arról még nem vagy csak keveset hallottak, de lelkük szomjazza az imaélet mélységeit. A Kármel varázsa mindig vonzotta a lelkeket, de annak belső imaélete sokak számára rejtett kincs. Tudtommal nincs is még magyar nyelven olyan munka, amely kifejezetten a Kármel gyakorlati imaéletével foglalkoznék.
Nem az a cél vezetett, hogy a misztika magaslatait ismertessem, hiszen azt avatott tollak az enyémnél alaposabb tudással már a magyar lelki irodalom közkincsévé tették. Egyedüli célom ez: megismertetni a Kármel szellemében végzett imádságot, de csakis addig a fokozatig, ameddig - Isten kegyelmét feltételezve - saját erőnkből eljuthatunk.
Éppen ezért, a Kármel imádságos szellemének vázolása után csak a hagyományos kármelita elmélkedő imát tárgyalom s az összeszedettség vagy egyszerűség imáját, amely utóbbit mi kármeliták s velünk együtt sokan mások is, szeretünk szerzett szemlélődésnek nevezni.
 

A kötet ragasztása elengedett: a borító és szennylap kijár, a szövegtest fűzött, jól tart.