Isobel Kuhn: Akik engem keresnek

Mi vonzott engem Miller Isobelhez? Természetes kedvessége vagy ír humora? Ragyogó főiskolai képzettsége vagy szikrázó temperamentuma? Mindezek és még valami. Vonzott, mert korán megtanulta a szenvedések vállalását. "A szögek helyei" - ezt választotta a Moody Bibliaiskolában búcsúszolgálata témájának, és ez nem volt véletlen. Ebben rejlett életének titka. Korán elhatározta, hogy készségesen követi az Urat, aki "megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet."
Életében mindig újabb alkalmak szövődtek, melyek kitartásra és állhatatosságra késztették. Minden alkalom egy-egy új lépést jelentett a szenvedéshez vezető úton. Elhívás a nagy feladatra - fáradságot jelentett. Előkészítés az ismeretlen területekre - kitartást követelt. És amikor Kínába, az ország belsejébe készült, ez magányosságot jelentett. S végül egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Isobel szembenézett a követelményekkel, mivel a kereszt útján indult el.
Egész élete a másokért való szolgálatból állt. Legnagyobb boldogsága volt, ha odaadhatta magát az elesettekért, a tudatlanokért és a szegényekért, amilyenek a Lizu-törzsbeliek voltak, akik között éveken át munkálkodott Délnyugat-Kínában. Készségesen megfizette az árat, hogy Urának a harcvonalban szolgáljon, sohasem tartotta méltóságán alulinak, hogy a legalsó társadalmi osztályok tagjai közt munkálkodjon.