Órigenész: Az imádságról és a vértanúságról

A két címadó íráson kívül Órigenész más műveit is tartalmazza a kötet, de csaknem kivétel nélkül olyanokat, amelyek késői, caesareai korszakának termései. A "Párbeszéd Hérakleidész püspökkel" új felfedezés. Rendkívüli jelentősége abban áll, hogy ez lényegében egy zsinati jegyzőkönyv, amely vita közben mutatja be Órigenészt. Ez is korabeli tanú a nagy teológus módszerére, gondolkodásmódjára. Az eredetileg nyilván sokkal kiterjedtebb levelezés ránk maradt néhány darabját szintén lefordítottuk. Az olyan hosszabb értekezések, mint "Az imádságról" és a "Buzdítás a vértanúságra" ugyancsak oly bensőségesek, személyesek, mint levelei. Ez a két munka felmérhetetlen hatással volt a korai szerzetesség gondolatvilágára, de egyébként is előkelő hely illeti meg mindkettőt Órigenész életművében. Jelentősek továbbá azért is, mert eredeti görög nyelven maradtak ránk, nem latin fordításban, mint a De Principiis, így nem merül fel a fordítók (Hieronymus, Rufinus) irányzatosságának gyanúja. Órigenészt minden bizonnyal az ókeresztény kor legnagyobb exegétájának tarthatjuk, és exegetikai műveinek tanulmányozása megéri a fáradságot, de nehéz feladat elé állítja a mai olvasót, mert szentírásmagyarázó módszere csak sajátos szellemi háttere ismeretének birtokában követhető. Mivel lemondani róla nem lehet, ezért a választás a Szent Lukács-evangéliumról mondott homíliáira esett, amelyek Szent Jeromos latin fordításában maradtak ránk. A Lukács-evangélium fontosabb részeit magyarázó homíliákat fordítottuk le. A homíliák megmutatják a katekéta Órigenészt – hisz ezeket a homíliákat katekumeneknek tartotta –, aki az evangélium szövegein mint lépcsőfokokon vezeti a lelkeket az istenkeresés útján. A kötetben közreadott minden műnek jellegzetessége, hogy benső, keresztény hallgatóságnak szóltak, mind személyes jellegű, akár Órigenész szólal meg bennük, akár másvalaki beszél róla. A művek kiválogatása ezzel követi a mai Órigenész-kutatás célkitűzését: megfigyelni Órigenészt munka közben.