Frederick Fyvie Bruce: Az Újszövetség megbízhatósága. Az újszövetségi Szentiratok vizsgálata

Van-e jelentősége annak, hogy az újszövetségi okmányok történetileg hitelesek-e vagy nem? Lényeges-e az, hogy az újszövetségi iratokat, mint valóban történeti feljegyzéseket fogadjuk el? Vannak, akik mindkét kérdésre határozott nemmel válaszolnak. Szerintük a keresztyénség alapvető tanításai a Hegyi beszédben és újszövetségi levelekben vannak lefektetve. Ennek a tanításnak érvényességét nem befolyásolja az elbeszélés keretének történetileg hiteles vagy nem hiteles volta. Valóban elképzelhető az, hogy a Mester személyéről, akitől a tanítás származik, nem tudunk semmit. Azt is állíthatják egyesek, hogy a Jézusról szóló és századokon át tovább élő történet csak mítosz vagy legenda, de a neki tulajdonított tanítás – akár köze volt az Úrnak ahhoz, akár nem – önmagában is értéket képvisel és aki azt elfogadja és követi, igazi keresztyénné válhat, még akkor is, ha nem hisz Krisztus történeti létezésében.
Ez az érvelés elég tetszetősnek hangzik és bizonyos vallásokra alkalmazható is. Mondhatjuk például azt, hogy a konfucianizmus etikája önmagában is értéket képvisel, még akkor is, ha semmit nem tudunk Konfucius életéről. Platón filozófiáját is ilyen értelemben értékelhetjük, figyelembe sem véve azokat az adatokat, amelyeket a hagyomány és Szókratesz megörzött számunkra. Ezt az érvelést az Újszövetségre csak akkor alkalmazhatjuk, ha a keresztyénség igazi lényegét semmibe vesszük.