Szimonidesz Lajos: Jézus és Mária ereklyéi

A katolikus egyház hivatalos hite sem tekinti sem az ereklyéket, sem a hozzájuk fűződő legendákat oly megingathatatlanul szilárd bizonyosságúaknak, hogy miattuk bárkit elidegenítsen magától, aki az ereklyék hitelessége tekintetében a kétkedés álláspontjára helyezkedik. Nevezetes, hogy a katolikus egyház engedékenysége nem pusztán a szentek ereklyéire vonatkozik, hanem kiterjed Jézus és Mária ereklyéire is. Németország Jézus- és Mária-ereklyéiről leghíresebb egyházmegyéjének a püspöke a 20. század elején kinyomtatási engedélyt adott egy olyan Máriakönyvre, amelyben a szerző valamennyi Mária-ereklyéről sorra kimutatta, hogy egyik sem hiteles s tiszteletüket csak azon az alapon védelmezte, hogy miután egyikük-másikuk közel ezer esztendeje megvan s azóta állandóan tiszteletben részesül, mint kultúrtörténeti emlék is megérdemli a legnagyobb megbecsülést. És ha ez a püspöki engedély csak azt jelenti, hogy az ereklyék hitelességének a kérdése a katolikus egyházban sem lezárt ügy, hanem vitatható kérdés, az a másik tény, hogy az 1900-as években a praeputium, Jézus körülmetélése alkalmával levágott s évszázadokon át a római Sancta Sanctorum-kápolnában őrzött és tisztelt bőrkéje elveszett, már többet jelent és bárkit jobban gondolkodóba ejthet, mintha akármely püspök engedélyezi olyan könyv kinyomását, amely kétségbe vonja némely ereklye hitelességét. Akinek még ez sem elég annak a meglátására és elhivésére, hogy a katolikus egyház hitében ezen a ponton mekkora változás állott be, vegye elő a katolikus egyház új törvénykönyvét, az 1917-ben életbeléptetett s azóta változatlanul érvényben levő Codex iuris canonicit.

Átkötött példány, az eredeti borító (a képen) belekötve.