Mácz István: Örülj velem! Lírai sorok az örömről

"Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Amint az életünk "egészét" a pillanatok, a percek töredékében éljük meg, hasonlóképpen az "egész" boldogság egyszerre nem birtokolható, csak az örömben élhet át. A boldogságot keresem én is, mint Te. Nem találom én sem, amint Te sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok tudós, sem bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom. Itt. Most. Hívlak, örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a mindennapi öröm. A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd. Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni, hogy emberi legyen élete. "