Pap Béla: Társadalom rendszerváltozás: evangélium

A ma emberének tragédiája abban van, hogy a tegnap világa kivetette magából és a holnapé meg nem fogadta be. Károg egy összedőlt világ romjain, de nincs benne elég erő, hogy rázendítsen az új világ himnuszára. Mintha véltnélküli kamaszkorban vajúdna: túl cinikus ahhoz, hogy gyermek legyen és túlságosan gyermek ahhoz, hogy férfiszámba menjen. Régi rendszerek sokáig foltozott ruháját kinőtte, keze-lába messzire kilóg belőle; ott is hiányos, ahol még takar az öltözete. Tehetetlenül tapasztalja, hogy a szellemi és gazdasági élet sok évig alvónak hitt vulkánja újra kitört és kitörőben van. Új lávarétegek jőnek napfényre s meg nehéz eldönteni, mit fognak elönteni, mit mentesen hagyni: a kihűlő lávarétegeken a holnap kultúrájának milyen új bora fog teremni?
Az a ködös és bizonytalan jelentésű fogalom, amellyel ezt az egész átváltozási folyamatot betakarja, a tegnap bűneit és a holnap feladatait kifejezi: szocializmus. Szocializmus: ez az a varázsszó, amely ma minden embert tűzbe hoz, mindenkit érdekel, mindenki beszél róla, mindenki foglalkozik vele és mindenki mást ért alatta.