Ernst Trachsel-Pauli: Televízió és kereszténység

„Előttem fekszik a "Walliser Volksfreund” 1980. április 11-i száma. Benne színes nyomású kép virágokkal díszített házioltárt ábrázol. Maga az oltár lényegében hat kisebb-nagyobb részben glóriával körülvett tv készülékből és két különös kivitelű hangfalból áll. Az egész képnek egyértelműen hangsúlyt adó tv-készülékek alatt ez az ige olvasható: „Én vagyok az Igazság és az élet!”
Nos, ez a kép nagyon találóan ábrázolja sok keresztény család helyzetét. A „ házioltár”, vagyis a közös idő, amikor a család Isten életet adó Igéje, a Biblia köré gyűlne össze, helyet adott egy modern „házibálványnak”. A középpontot szinte minden este a képernyő jelenti, mely köré szülők és gyermekek áhítatosan összegyűlnek, és amely nekik láthatóan „ az igazságot és életet” jelenti. Csoda-e,ha ilyen helyen az ,Aki joggal mondhatja önmagáról:" Én vagyok az Igazság és az élet", egy napon már nem bent lakik az ajtón a házban, hanem az ajtón kívül kopogtat?