Komjáti István, Tuza Sándor: Veteményeskert

„ ..szóllok az Veteményeskertrül: abban ültetett, vagy vettetett kony¬hához tartozandó, és ételrevaló veteményekrül: azoknak nemekrül, és munkáirul, s hasznokrul is.” – írja Lippay János az 1664-ben meg¬jelent Posoni kert című művében, és könyvünk tartalmát ma sem tudjuk egyszerűbben, tőmörebben megfogalmazni, mint a kertészkedés e háromszáz évvel ezelőtti mestere.
A kertészeti tudomány azóta termé¬szetesen sokat változott, de a két könyv rendszere csaknem hasonló: itt is, ott is szó van a veteményeskert kijelöléséről, beosztásáról, a talaj szerepéről, a trágyázásról, a talajmunkákról, a növények szaporítá¬sáról, a legfontosabb ápolási munkákról, az őntözésről, a zöldség¬félék tartósításáról, tárolásáról. A legterjedelmesebb részben a szer¬zők részletesen ismertetik az egyes zöldségfélék igényeit, termeszté¬sét.
Szerzőink – tekintettel arra, hogy a kertészkedés igen nagy nép¬szerűségnek örvend – igyekeztek könyvük mondanivalóját úgy tálalni, hogy használhatóvá tegyék a veteményeskertjében foglal¬kozó vasutas, de egyszersmind ügyvéd vagy gyári munkás és mérnök számára egyaránt. Biztosíték erre az élvezetes, olvasmányos stílus és a rengeteg szemléletes ábra.
Ajánló sorainkat ismét Lippay-idézettel fejezzük be: „Te is, ke¬gyes olvasó, az én igaz szív-béli jó igyekezetemet vedd jó néven: és ha kedved tartja, élj vele”.