Az ókori Róma története

Az ​Appennini-félsziget Dél-Európának a Földközi-tengerbe nyúló három nagy félszigete közül a középsö, földrajzi fekvése révén szinte kijelölt arra a jelentőségre, melyet a világtörténetben betöltött. (Az Itália nevet a félsziget az ókorban kapta.) Északon könnyen járható hágók kapcsolják össze Közép-Európával, délen a hozzá simuló Szicília és Málta szigetekkel hídként köti össze Európát Afrikával. A környező tengerek nyújtotta védettség, mely a más népekkel való kapcsolatok felvételének az előnyeit, de az inváziók veszélyét is magában hordta, nem jelenti egyszersmind a félsziget egységét földrajzi szempontból is. Az Appennini-félsziget négy, egymástól jól elkülöníthető tájegységre oszlik. Az első, a félszigetet átszelő, a névadó Appenninek hegyláncától északra elterülő hatalmas Pó-síkság a környező hegyekkel, inkább csak fekvésének közelsége révén kapcsolódik a félszigethez, melytől számos jellegzetesség választja el. Jelentőségét elsősorban gazdasági adottságai: termékeny, földművelésre alkalmas talaja biztosítja.