Titus Maccius Plautus: Plautus vígjátékai I-IV. kötet

˝Plautus legtöbb darabjának személyei nem egyéniek, mint Shakespearenál, hanem állandó typusok, miként a görögök vígjátékaiban, a darabok átlag oly hasonlók egymáshoz, mint a benök elénk táruló élet; a helyzetek, bonyodalmak és megoldások ismétlődnek, a bonyodalom azonban csak nagy ritkán indul ki a jellemből.[...] Legsikerültebben közönséges emberei, különösen a rabszolgák s élősdiek, míg a női nem rajzában pessimista, mint kora és az uj attikai comoedia általában. Plautus e tekintetben követte mintáit, a kar rendesen nála is hiányzott, közönségének alacsonyabb műveltsége és nehezebben leköthető volta azonban kényszeríté, hogy mintáitól sok tekintetben eltérjen, illetőleg többoldalu élvezetet nyujtson. E czélra különösen a zenét használta fel ugyannyira, hogy vígjátékai a mai operettek módjára vannak berendezve, fuvolával kisért recitativ előadású scenák s teljes dallamok váltakozva jönnek elő. E miatt aztán számos énekelhető görög versformát volt kénytelen darabjaiba felvenni, minők az uj attikai comoediában nincsenek meg s azokat valamint nyelvileg ugy metrica tekintetében is valódi mesteri kézzel szigoru törvényekhez kötve ültette át, bár versei első pillanatra szabálytalanoknak tünnek is fel a classikus kor magas színvonalon álló verseivel szemben. Mintáit a római viszonyokhoz és izléshez is módosítania kellett.˝ forrás: mek.oszk