Heller Farkas: Közgazdaságtan. I kötet. Elméleti közgazdaságtan [Reprint]

„1. A gazdálkodás. Az ember élete a természetben és ennek anyagi adottságai között folyik le. Már puszta létét is csak úgy tarthatja fenn, ha a külvilág különböző tárgyaival él, magasabb kulturális színvonalra pedig csupán úgy emelkedhetik az emberiség, ha felhasználja a körülötte levő tárgyakat. E függés hiányérzeteket okoz, melyeket szükségleteknek nevezünk. Mindaz, ami e hiányérzetek megszüntetésére alkalmas, hasznos, mert valamilyen szükségletünket elégíti ki. A haszon tehát a tárgyaknak az a tulajdonsága, hogy valamilyen szükségletünk kielégítésére alkalmasak.
A külvilág tárgyait, melyek hasznosak, a közgazdaságtanban javaknak nevezzük. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésünkre, akkor nem kellene velük törődnünk, mert minden szükségletünket szabadon kielégíthetnők. A valóságban azonban ez nincs így, mert kevés jószág van, amely, mint p. o. a levegő, korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre. Az ilyen, t. i. a korlátlan mennyiségben található tárgyakat szabad javaknak nevezzük.
A szükségletkielégítésünkre alkalmas tárgyak messze túlnyomó része nem ebbe a csoportba tartozik, hanem csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésünkre. Ez arra kényszerít bennünket, hogy az ily tárgyakkal meggondoltan, tervszerűen éljünk. Azt az eljárást, mely a javak céltudatos felhasználására irányul, gazdálkodásnak nevezzük. A gazdálkodás tehát elhatározások sorozatából áll, melyekben azt a hasznot, melyet a javak élvezete nyújt, vagyis azt az élvezetet, melyet a tárgyaknak valamely célra való felhasználása okoz, összemérjük azzal az áldozattal, mely az illető jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásával vagy pedig termelésével jár. A gazdálkodás tehát mindig az elérni kívánt haszonnak a hozandó áldozattal való összevetése.”

Az Egyetemi Nyomdánál, 1945-ben megjelent kiadás hasonmása.