Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje

Manek dühösen rácsapott a bástya peremére, és előhúzta a tőrét. - Ormazdra! Meg kell ölnöm a sakált! Aztán elkapta rólam a tekintetét, és az udvar felé hallgatózott. Egészen addig, amíg futó lábak dobogása nem jelezte, hogy valaki közeledik. Hangos fújtatást hallottam, majd Manek egyszerűen elrepült a közelemből. A szikh tőr a bástya oldalának vágódott, s alighanem le is hullt a mélybe. - Hiába beszélek neked, te patkány?! - A szemét... azt akarom... Látni akarom, amikor kivájják a szemét! - Majd én kivájom a tiédet... Úgyis sok van már a rovásodon, Manek! Ha nem takarodsz azonnal a kapukhoz, bejelentem a templomban, és holnap már fel sem jöhetsz a keselyűk tornyára! - Bocsáss meg, Rao, de... - Takarodj a kapukhoz! Manek lihegett, odaugrott hozzám, és az arcomba sziszegte. - Azt ne hidd, hogy vége, sakál! Ha nem is látom, amikor kitépik a szemed...