Kosár
Maigret, még pizsamában, karosszékben ült az ablaknál, az első pipáját szívta, s lassan kortyolgatta a kávéját. Egyszer csak felkiáltott. Madame Maigret kék virágos köntösében, kezében fogkefével kirohant a fürdőszobából.
– Mi történt?
– Ide nézz…
Az újságban az első, Vichynek szentelt oldalon egy fénykép: a >hölgy orgonalilában<. Fiatalabb kori fényképe lehetett, ajka körül kényszeredett mosoly, a fotográfus kedvéért.
– Mi történt vele?
– Meggyilkolták…
– Ma éjjel?
– Ha ma éjszaka történt volna, az újság nem hozhatná már reggel… Előző éjszaka történhetett…
– De hiszen láttuk a kioszkban… – Kilenc óra felé igen… Azután hazament… Annyi ideje volt még, hogy levegye a sálját, kalapját, belépjen a szalonba, a folyosón balra…
A sors gondoskodik arról, hogy Maigret felügyelő ne unatkozzék túlságosan kényszervakációja idején.
