Czeslaw Milosz: Az Ulro országa

A Nobel-díjas lengyel költő korunk egyik legeredetibb gondolkodója. Legegyetemesebb érvényű művében, Az Ulro országá-ban, a William Blake költeményében szereplő gonosz szellemről elnevezett esszénaplójában Milosz azt a spirituális hagyományt térképezi fel, amelyet a modern kor kiteljesedésével egyre inkább egyeduralkodóvá vált racionalizmus szorított háttérbe. Művéből megismerhetjük Blake Új Jeruzsálemét, a mennyeket és poklokat "látottak s hallottak szerint" bemutató Swedenborg miszticizmusát. Gondolatmenete szerint a Dante költeményében még teljes, emberközpontú kozmoszt néhány évszázad alatt lerombolja a végtelen üres tereket elénk vetítő newtoni fizika. De szerencsére mindig vannak olyan gondolkodók, akik átlátják e katasztrofális folyamat következményeit, s szembefordulnak vele. Blake és Swedenborg után a szerző Mickiewicz és Dosztojevszkij életművét vizsgálja e kontextusban, és rendkívül érdekes és eredeti következtetésekre jut, valamint nagybátyja, a francia költőként nagyra becsült Oscar Milosz - Blake szelllemi rokona - "metafizikai poémáit" elemzi. Milosz mindezt hatalmas idő- és térbeli távlatból, a XX. század vége felé, a Csendes-óceán partjáról figyeli. Szellemi kalandja egyben számvetés önmagával, mert gyakran szembesül közben az emigráció, az "idegenség", a száműzetés problémájával. Mintha litvániai gyermekkora még Dante kozmoszában, kaliforniai korszaka pedig már az Ulro országában telne.