„Aki szépséget igyekszik létrehozni, a nyelv kemény anyagából felszabadítani a művészet karcsú formáit.” – énekli Güstav von Aschenbach Benjamin Britten Death in Venice (Halál Velencében) című operájában.
Ez állhatna a sírkövemen is, hiszen ez a művészi tevékenység lényege. Ez az, amit reményeink szerint teszünk, és amit az élőadásokon látni, hallani szeretnénk.
Amikor énekesként fellépek, sokszor felteszem magamnak a kérdést, vajon sikeres-e a hallgatóval folytatott kommunikációm. Ez részben attól is függ, hogy a hallgató képes-e igazi részesévé válni az eszmecserének – annak kell ugyanis értelmeznünk az előadást: az előadó és a hallgató közötti eszmecserének.
Ahhoz, hogy igazi eszmecserévé váljon, a hallgatóságnak részt kell vennie benne. Ez az egyik ok, amiért érdemes kézbe venni e könyvet: hogy jobban megismerjük egy-egy opera nyelvezetét, történetét, stílusát, tartalmát, és így részt tudjunk venni az előadások eszmecseréjében. Ha belelapozunk a könyvbe, az opera regénye tárul fel előttünk.