Boldizsár Iván: A korona napja

"Az elmúlt másfél évtized alatt ez már az ötödik kötetem, amelyhez előszót írok, mert a műfaj megkívánja és lelkiismeretem megköveteli - írja Boldizsár Iván a könyv bevezetőjében, amelynek címe: Álelőszó egy álműfajhoz. - Ez a műfaj nem-műfaj, semmiféle stilisztikában vagy esztétikában nem taláható, csak az életben, és szerencsémre, a magyar könyvkiadásban. Ez az álműfaj azért követeli meg az előszót, mert naplók, értekezések, cikkek, vallomások, lírai prózák, emlékezések és memóriarekedések, valódi és állevelek, közéleti aggódások, nemzetközi látóhatár-tapogatások, hazai változások, nagyon személyes ügyek és sokszemélyes kerekasztal-beszámolók között keresi azt az összefoglaló hajtóerőt, ami mindebből könyvet teremt. Ilyen hajtóerő nincs. Ami a kötetet összetartja, az - megmaradok a fizikából vett hasonlatnál - nem hajtóerő, hanem inkább mágneses tér: az író érdeklődése és vérmérséklete. Még mindig minden érdekel. Még mindig: hetven év körül is kétségbeejtően és reményt keltően minden érdekel, mindenütt szeretek jelen lenni, eseményeknél is, a gondolatok megszületésénél és mozgolódássá vagy mozgalommá válásuk folyamatánál is. Jelen voltam A korona napjá-n az Országházban 1977 januárjában, és két és fél évvel később egy októberi reggelen A kápolna napjá-n, Rómában, a Szent Péter-bazilika altemplomában, amikor a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére épített kápolnát felavatta a pápa, Rio de Janeiróban voltam 1964 áprilisában, amikor Goulart elnököt megbuktatták és hatalomra jutott a katonai junta. Erről a napról is olvasható e kötetben, az Utazások és naplók rovatban Dél-Amerika kezdőknek cím alatt." Bécsben voltam 1938 márciusában. Az Anschluss napjá-n, amikor Hitler csapatai bevonultak, és Párizsban 1981 májusában, Miterrand elnökké választásakor, A franciák napjá-n. Így jött létre ennek a könyvnek az első fejezete, a Jeles napok. Utazások és naplók hoznak hírt Európa és a nagyvilág számos országának szellemi életéről; van köztük olyan útinapló formájába öltöztetett eszmefuttatás is, mint A kisnyelvek Stockholmban a kevéssé ismert irodalmak nyomorúságáról és azokról a kísérletekről, hogy ez az állapot kevésbé megalázó s - nemzetileg - legalább elviselhető legyen." Az Elevenek és holtak fejezetek kortársakról szól, köztük egy 1937-es nekrológ József Attiláról, találkozások Károlyi Mihállyal, C. P. Snow-val, közös élmények Déryvel, Örkénnyel, Ortutayval, Passuthtal. Mindennapi kenyerünk a címe az elmúlt évtizedben írt könyvkritikáknak, amelyek legtöbbje is egy-egy kortárs életútját méri fel. A Hazai változások fejezet a mai magyar társadalom jelenségeivel és gondjaival foglalkozik, élén mintegy mércéül egy 1936-os falukutató írás: Új jobbágyság Szentgotthárd alatt, és 1963-ból A hagyomány és tisztelete, amely - megint az előszót idézve: "akkoriban meglehetős feltűnést keltett:ön- és közgúnnyal szólva rehabilitálta Szent Istvánt..." A kötet zárófejezete Pro domo és pro patria címmel a szerző kulturális ügyködéseinek hátterét rajzolja meg.