Szemere György: A madarasi király

"A Lamberti-uradalmakat többnyire asszonyok kormányozták, amely rendszert akkor kezdte a különcködéseiről egyébként is híres úr meghonosítani, amikor egyszer egy Cseke Pál nevezetü derék tisztjének életepárja saját keze által történt megcsúfoltatásának tanuja lőn.
– Hallod-e fiam, Cseke Pál, – mondta akkor a megcibált tisztnek, – meg voltam veled elégedve, mert kemény ember voltál, ami a fő, de mivelhogy a te kedves feleséged még keményebbnek bizonyult, szamárság lenne, ha nem ő lenne az ispány!
Így lett a szép Cseke Pálnéból ispán és utána a többi ispánnékból is, mert természetes, hogy okulván a precedensen, ezentúl valamennyi tiszttartóné verte az urát a Lamberti-uradalmak területén.
Sőt Fitos Kati még menyasszony korában túrta ki vőlegényét eme módszerrel a kakasi ispánságból s akkor már, hogy megvolt az ispánsága, nem kellett hozzá külön ispán az eszemadtának: faképnél hagyta jövendőbelijét.
Így esett meg, hogy egy leányispán is akadt a menyecskeispánok között. Még pedig micsoda leány! Ringó járása, tüzes szeme villanása csupa vakmerő dac; hattyukeblének pihegése üdvösség igérkezése; duzzadt piros ajka s arca vérrózsái: pokol és mennyország, üdv és kárhozat!"