Székely Júlia: A magyar Orfeusz. (Lavotta és Csokonai)

A regény hősei Lavotta és Csokonai. Lavottából alig maradt ránk több a legendánál és a nevénél. Pedig ő lehetett volna a magyar zene atyja, a magyar Orfeusz, aki életre muzsikálja szépséges Euridikéjét, a magyar zenét - de Lavotta nem tudta, hol keresse őt. Csokonai tudta: parasztdalokat gyűjtött, énekeltette a népet, s följegyezte énekeit hallás után. De nótagyűjteménye, elveszett, halála után hiába keresték. Lavotta másik nagy mulasztása, hogy tehetségét nem pallérozta. De ez nem csak rajta múlt, hiszen állandóan ott kószált Kismarton és Eszterháza közelében, hogy bejusson Haydn zenekarába, ahol mindent megtanulhat. Elfut az idő, elmúlik az élet, s Lavotta egyetlen szerelme a bor marad. Ebbe fullad tehetsége. Csokonai halála után pontosan száz évnek kell még eltelnie, amíg - ezerkilencszázötben - a magyar zenéért leszáll az alvilágba a magyar Orfeusz.