Márai Sándor: A nővér

Megkísérlem följegyezni mindazt, amit e különös karácsonéjszakán tapasztaltam. A második világháború harmadik karácsonyát írtuk akkor. Az idő múlik, s a nappalok és éjszakák, melyek e karácsonyeste után következetk, sok nyomorúságot és szenvedést hoztak még reánk. De e találkozás emléke mégis eleven maeradt szívemben és eszméletemben: a hírek, melyek egész városok pusztulásáról adtak számot, a kétely és szorongás, mely a fejér fajta jövője miatt sok ember szívét nyugtalanította ez időben, mind a sok, emberfeletti méretű szerencsétlenség nem volt elég nyers és hatékony, hogy kioltsa eszméletemben e találkozás emlékét...