Lukács László: A sosemlátott erdő meséi

A nem-manókkal nem egyszerű az élet, de a Völgy lakóit ez nem szokta zavarni. Hogy kik ők? Mondom máris. Ott van mindjárt Rőtke és Rika, a rókapár. Takaros házban élnek, nem messze a Sosemlátott Erdőtől, a Nagy-tó és a Kis-láp között, szinte a közepén a völgynek, amit úgy neveznek: Völgy. Mindig morgó Zargabél, a kobold persze folyton zsörtölődik, mert szerinte a Völgy az olyan snassz név. Ő tudna olyan jó nevet is, hogy még! A gyűlésen elő is hozakodott vele, de Akiszur nyomban lehurrogta, ugyanis Akiszur, a nyúl nem szereti a változásokat és vele még Zargabél sem mer ellenkezni. Nem úgy Szörnyűséges Kerbere, aki szokás szerint fütyörésző esőkabátnak álcázva settenkedett oda, és szépen elbújt a két lápi manó, Sáplápi Böhöm, és Lépaletek háta mögött, így aztán nem is vették észre, amíg elő nem bújt és el nem kergette a heveskedő Akiszurt. Igaz, Kerbere olyan szörnyűséges, hogy amint előbújt, mindenki más is elinalt. Ahányan voltak, annyi irányba. Még a Fenék is. Bizony!