Kedvcsinálónak egy rövidke párbeszéd a darabból. Szereplők: özv. Horváthné, aki férjet keres; Trattner, sváb kocsmáros, a közvetítő; és Gyibay András, a reménybeli vőlegény.
„HORVÁTHNÉ: Jó kiállású?
TRATTNER: Ugy áll rajta az uniformis, mintha ráöntözték volna.
HORVÁTHNÉ (örömmel): Uniformis?? Hát katona??
TRATTNER: Hát nem annyira katona. Inkább csak huszár.
HORVÁTHNÉ: Huszár? Hogy az nem katona? De hiszen a huszár a világ első katonája!
TRATTNER: Já, já, aba visznz, ő nem az az első, hanem az az utolsó, aki... na itt jön!
Gyibay András belép.
Megtermett temetés-kocsis, gyászegyenruhában, nagy fekete ostorral a kezében. Egyébként jóarcú negyvenes; derék macskabajúsz az orra alatt s a bánatszín öltöny jól fekszik rajta.
GYIBAY: Aggyisten sógor. No mi az a sürgős?
TRATTNER: Szeavasz Antrásch! Nézd csak ez a menecske! Neked jött. Akit a Kuláschné kommendált.
HORVÁTHNÉ (Lassan fölkel, ahogy a megdöbbenéséből magához tér. Elképedve): Te jó Isten!! Micsoda huszár ez??
GYIBAY (Összekoppantja a csizmája sarkait. Az ostort szorosan maga mellé fogja, úgy tiszteleg. Nyugodtan szól): Hát kérem szeretettel: pacifista huszár. Én csinálom a világbékét. (Ujra összecsapja a sarkait, leteszi az ostort a fal mellé.)”