Zádor Stettner Tamás: A szent milliárdos

… az érdekes fejű Kőrösi, kinek arcélében a mindenreképesség vonala merészen szökött elő, hideg fényű szemeivel áthatóan nézett végig udvarán.
Délutáni társaságommal meg lehetek elégedve – vetette oda fölényesen, de tulajdonképpeni véleményét arcvonásai mögé gondosan elrejtette.
Lassan haladtak a fedélzetre vezető lépcső felé, miközben csak egy-két jelentéktelen szó ejtődött el, mert mindannyian arra vártak, hogy a társalgást Kőrösi kezdje el. Az író, aki eddig regényeiben és drámáiban a párbeszédek mestereként jelentkezett, egyelőre mélységesen hallgatott. Még mindig kísérőinek értékét latolgatta és egymásután raktározta el a rejtett gondolatokat. Még mindig kísérőinek értékét latolgatta.
Nagy pillanathoz – vélte általánosságban – ez e társaság nekem nem éppen megfelelő keret...