Dsida Jenő: A szerelem éneke

Dsida Jenő szerelmi lírája nem felhőtlenül boldog, játszadozó, ábrándos és érzelmes szerelmi költészet. Van benne valami komor, halálosan tusakodó és végzetszerű. Állandó félelem szövi át, mely személyes okra is visszavezethető: a szívbetegek örökös szorongására, amelyet egy fiatalon elviselt súlyos betegség oltott a költő lelkébe, verseibe.
Nála is, akár Poe-nál, a halál csontarca leskelődik a szerelem fiatal arca mögül. Olyan ember szavai ezek a versek, aki bár keresi a védő és nyugtató menedéket a szerelemben és a természetben, mégsem tud megpihenni az idillben, hanem lázasan, végletesen kutatja a szerelem fátumszerű jelentését, túl vágyakon, szenvedésen, életen és halálon.