Szobotka Tibor: A vetőkártya főhadnagya

Már nem sikerült megélnie ötven esztendő írói munkássága novelláit összegyűjtött kötete megjelenését, s nem olvashatja el magáról, amit külföldön - sajnos - hamarabb észrevettek, mint idehaza, hogy neve, Szobotka Tibor többé ki nem hagyható egyetlen antológiából, egyetlen irodalmi felmérésből sem, mert elbeszélőink legnagyobbjai közé tartozott. A tizennégy éves korában felfedezett, tragikus halála percéig dolgozó művész egyre táguló tematikával, szélesülő világképpel, összetéveszthetetlen, szikrázóan fanyar vagya korláttalan messzeséget is közvetlen közelbe varázsló mágikus stílusával nemcsak saját, mindannyiunk modern világát is papírrfa bűvölte: e kötet anyaga mindannyiunké. Ember-emberiség-emberiesség-élet-halál-háború-béke-szerelem-szenvedély-megbocsátás-irgalom-irgalmatlanság-játék, gyöngédség-brutalitás-részvét vénáin átzúgó vér teszi sajátunkká és élővé, amihez nyúl, az arc, amely novelláiból visszanéz, egyszerre a sajátja, a sajátunk, az idegeneké, egyszerre mai, időtlen, bontatlan, kozmikus, helyhez kötött, és helyen és időn kívüli: boltozatát olyan sokáig éppen annyi újat és disszonánsat hozott hangja miatt fel nem ismert rendkívüli tehetségének oszlopai tartják. sose vétő arányérzéke, a szerkeszteni tudás már-már zenei biztonsága, mint útkezdő írásai mutatják, természetes adományként kísérte, művészete többletét súlyos százada és súlyos élete érlelte egyre mélyebbé. Hekuba című novellája évekkel megelőzte a világhírű Rosenkrantz és Guildenstern halott színpadi mű Shakespeare-parafrázisát, a Józanság tragédiája pedig most, a Goethe-évben a legizgalmasabb koszorú, amit irodalmi formában a Faust szerzője elé tettek. Klasszikus író hősei a legnagyobb természetességgel férnek meg Kusserbach pesti figurájával, a munkában megőszült szélhámossal, hétköznapjaink leghétköznapibb embereivel, vén professzora játékbabái mögül a halál irgalmas-irgalmatlan keze motoz, s a magyar honvéd fiatal arcán ott süt a remény, amely fénybe fonja komoly szemüvegét. Nagy művész volt, kevés jó szót kapott érte. Most visszanéz, és az olvasók elé teszi önmaga igazolását és tévedéseink ítéletét.