Gelléri Andor Endre: Álmok kószálása

"Micsoda gazdagság és változatosság, a lehetőségek milyen szép ígérete, a művészi eszközök milyen kemény kezelése" - írta 1933-ban, a Szomjas inasok megjelenése alkalmával Kosztolányi a fiatal Gelléri Andor Endréről. "Költő ez a fiatalember, és művész is... Nála a valóság csak ugródeszka. Képzeletéből alkot. Ahhoz, hogy egy szállítómunkást megformáljon, több képzelet kell, mint bármi holdbéli ábránd kimódolásához. Tündéri realizmusa fölött könnyűség és fényesség lebeg. Minden író új tárgykörrel jelentkezik. Ő is. Alakjai munkások, akik üveggel, festékkel, gittel, rézzel, klórral, fával, vassal dolgoznak... Gyűlölik az anyagot, mint rabszolgaságukat, de szeretik is, meghatóan elbabrálnak velük, mint a gyermekek, s büszkék arra, amit csinálnak. Néha durvák és néha gyöngédek, néha telhetetlenek és néha szűzien igénytelenek, szóval emberek. Áhítat és életimádat van bennük." És két év múlva, amikor a Kikötő megjelenik, Bálint György, a magyar szellemi élet végvárának legvitézebb, legélesebb kardú bajnoka és vigyázója, így teszi teljesebbé, pontosabbá Kosztolányi zseniális vázlatát, a magassághoz a mélységet, a lebegéshez a súlyt társítva: "Breughel reaális talajból kivirágzó, zaklatott és nyugtalan álomvilágára emlékeztet Gelléri világa. Az emberi nyomorúság, a kitaszítottak és elnyomottak mélységes nyomorúsága az az alap, melyre ez a világ épült. Ez a nyomorúság, mely nagyon is megszokott, gyakran szokatlan testi és lelki helyzeteket teremt. Néha a legsúlyosabb tragédiákat és néha különös, fájdalmasan humoros, vérzően groteszk helyzeteket. Gelléri mindkét véglet hatalmas, izzó erejű megelevenítője. Aki egyszer elolvasta, sohasem felejti el azt a novellát, mely a nyomortelepre ellátogató jótékonysági hölgyekről szól, sem a bolti lány naplóját... Mély emberi szánalom és szeretet forrósága csap ki minden sorából. A józanságnak és a költészetnek nagyszerű egysége kapja meg az olvasót Gellérinél. Írásai nemcsak mesterművei a magyar novellának, hanem egy mélyen érző ember lírai vallomásai is..."