A hetvenes évek elejére, egy jellegzetes vidéki egyetemi város világába vezeti el Pósa Zoltán műve az olvasókat. Oda, ahol irodalmi szalonokba illő disputák és nyakló nélküli vedelések váltják egymást, s ahol a kérdés: profi vagy amatőr – sorsválasztó, sorsformáló erőként „működik”…
Sokan írták már meg – nem is rosszul – a periférián kallódó félművészek kálváriáját. Divattá lett a deviancia és az antiintellektualizmus dicsérete is. Regényemben arról szólnék: minő megalázó kompromisszumokra kényszerül egy igazi tehetség itt és most alkotói létének megőrzéséért. Hogyan szorulnak margóra „par excellence” alkotó értelmiségi fiatalok, s járják végig kényszerből a csak kívülállók számára mutatós, elegáns kallódás, sőt züllés pokoli bugyrait, míg engedni kénytelenek.