Csáth Géza: Apa és fiú

Csáth Géza (1888-1919) a századelő egyik legizgalmasabb, legígéretesebb tehetsége, a modern magyar próza előfutára. Korán kibontakozó, tékozlón gazdag, sokoldalúan színes tehetség volt, az írás mellett remekül rajzolt, festett, hegedült, zongorázott, zenét is szerzett, ő írta az első elismerő bírálatokat Bartók Béláról és Kodály Zoltánról, s húszévesen, harmadéves medikusként olyan felejthetetlen remekművet alkotott, mint a kötetünkben is szereplő Anyagyilkosság. „Csáth Géza orvos- írta róla unokafivére, Kosztolányi Dezső. – Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése, és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre.” „Mindenütt s mindenhol a fájdalom, mely a kéj véglete. És az iszonyat, mely megint csak a kéjbe torkollik – írja róla Illés Endre. – Meglesni a romló anyag iszonyú elváltozásait, a magány esszenciáját, az őrületbe csukló fintorokat, a test titokzatos kiterjedéseit, a halál kiütköző tigrisfoltjait: ezek a pillanatok Csáth Géza novellatémái.”