Arany János: Arany János leveleskönyve

Mit tartott Arany János kora irodalmi levelezéseiről? Érdekes, hogy már 1845-ben, amikor még kívül volt az irodalmi életen, az abban már otthonos Szilágyi Istvántól azt kéri írja meg történeteit, hogy majd egykor irataim közt is akadjon egy-két adat ön biographiájához”. De a barátot illető gyöngédséggel rögtön hozzáfűzi: „Longe recedat még!!!” (aug. 1.)
Amikor már Arany maga is belekerült az irodalmi életbe, saját levelezésének értékére is gondolt. Tudta, hogy Petőfivel folytatott levélváltásuk egykor érdekelni fogja az utókort. Egy Petőfihez írt utóiratából idézzük: „Sürgetős dolgaim elmúltával felveszem ostoba csevegésim fonalát, s írok levelet, melyet, ha irományid közt valaha megtalál az utóvilág, okosodjék ki belőle, ha tud” (1847. dec. 13.) – írja tréfás iróniával. Máskor egy elveszettnek vélt levele kapcsán így ír, szintén Petőfinek: igen nagy kár lenne érte, ha az sem maradt volna meg az utóvilág bámulatára” (1848. jan. 7.).

Védőborító nélkül.