Domahidy András: Árnyak és asszonyok

"Az Árnyak és asszonyok 1979-ben jelent meg. Irodalmunk egészében is rendkívüli teljesítmény, eredeti mondandóval, új és megkapó formában. Olyasvalamit mond el az emberi kötődésekről, az új hazában a régihez való ragaszkodásról, ami újdonság magyar nyelven, amit csak ő, sok ezer kilométerre innét, fogalmazhatott meg így. És ezért olyan fontos és eleven része ez a regény hazai szépprózánknak, mert olyat tud és olyat mond el magyarságról, barátságról, szerelemről, amit az ő élményvilága, távolságlátása, megélt és megszenvedett tapasztalatai tehettek csak lehetővé. Vérbeli epikus, akinek látásmódját és elbeszélésmódját az emlékezés és a ragaszkodás meghitt lírája határozza meg, hatja át. Külön értéke stílusa. Nyelvi elszigeteltsége csak látszólagos földrajzi, nem vált archaikussá, mesterkéltté, nem szűkült be, friss, élő, egyéni és érzékletes."